Publikációk

Privatization as a ?Learning Process?: The Case of Hungary

Hungarian privatization is considered as a process which has been dominated by standard methods. Most of the firms were sold via public tenders, private placement or public offerings and state budget generated significant cash income from selling. A detailed analysis, however shows that the course of privatization has neither been direct nor uniform even in this country. Every conceivable approach occurred on the scene during the last decade, including free distribution to individuals and institutions or preferences to different types of buyers as well as loosely controlled movements and centralized governmental decisions.
The intention of this paper is to show some reasons behind these fluctuations. Privatization is regarded here as a learning process. Learning process not in a technical sense but rather a trial and error approach, an adjustment of all main actors (governments, enterprise management and potential new owners) led partially by constraints, partially by changing opportunities.

In: Successful Transitions, Political Factors of Progress in Post-socialist Countries, Jürgen Beyer, Jan Wielgohs, Helmut Wiesenthal eds., Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden 2001. 139-152. Tovább»​​​​​​​

Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal Tovább»​​​​​​​

Az EU-orientáció és integráció feladatai - a magyar élelmiszeripari uniós csatlakozási felkészülése

A hazai vállalati szektor, így a magyar élelmiszeripar különféle szakágazatai eltérő helyzetben vannak. Ez vonatkozik tulajdonosi összetételükre, korszerűségükre, piaci lehetőségeikre, a hazai és nemzetközi versenynek kitettségükre, illetve az EU-csatlakozással kapcsolatos felkészültségükre és teendőikre is. A cikkben ahhoz kívánunk adalékokkal szolgálni, hogy az uniós csatlakozás szempontjából a gazdaság egyik legkényesebb területén tevékenykedő magyar élelmiszeripari vállalkozások milyen mértékben szembesültek a csatlakozással (a globalizálódó piacon való megjelenéssel) kapcsolatos teendőikkel? Meddig jutottak a felkészülési folyamatban, mit kell még tenniük?

Külgazdaság 2000. 5. szám Tovább»​​​​​​​

Oldalak