Cikk

magyar

Lengyel László: Ki fogja kormányozni a viseltes autót?

Orbánra eddig a múlt és a hatalomnélküliség embereként néztek, ma övé a jövő és a hatalom. Most azon kell dolgoznia, hogy a túlzott várakozások el ne üssék ettől. A kisebbségi kormány és Gyurcsány Ferenc átengedte a kezdeményezést a többieknek. Érdemi kormányzásra nincs lehetőség. Ezért ismét a negatív kampánnyal kísérleteznek. Fodor Gábor kihasználja, hogy vele tárgyal a Fidesz az előrehozott választások feltételeiről.

HVG, 2008. június 9. Tovább»​​​​​​​

Válaszúton

A magyar külpolitika válaszútra került. A miniszterelnök ambiciózus külpolitikai fellépése ? stratégiai irányvonalra tett kísérlet, önálló tanácsadó testület létrehozása, aktív nemzetközi szereplés ? az egyik oldalon, a külpolitika, a biztonságpolitika a külgazdaság- és energia-politika összehangolatlansága a másikon, a legfontosabb NATO-, és EU-partnerekétől eltérő vonalvezetés látszata a kormányzat orosz politikájában az egyik, és összevisszaság az ellenzék külpolitikájában a másik oldalon. Magyarországon már nincs a parlamenti pártok által elfogadott közös kül-és biztonság-politikai célrendszer, nincs lehetőség az ország politikai, gazdasági hitelességének együttes biztosítására. Ellenkezőleg, a kormány és ellenzék nemzetközi síkon mindent megtesznek egymás bevádolására, nemzetközi hiteltelenítésére. Tovább»​​​​​​​

Tulajdonosi szerkezet és vállalatirányítás a magyar nagyiparban

Mennyire jellemző a magyar nagyvállalatok körében a ?menedzser kapitalizmus? és a ?rekombináns tulajdon? hálózati szerveződése? A cikk a száz legnagyobb cég tulajdonosi szerkezetének és vállatirányítási módszereinek elemzése alapján amellett érvel, hogy mindkét modell szűk körben, illetve sajátos értelemben érvényes. A menedzserment formáis-jogi éretelemben csak kivételesen részvényes, informális befolyása pedig a tulajdonosi típustól függ: ereje osztott tulajdon mellett és az állami kézben lévő társaságok egy részében meghatározó. A vállalatközi tulajdonlás David Stark által kidolgozott koncepciója pedig abban az értelemben jellemző, hogy a nagy cégek többsége hálózatokhoz kapcsolódik, de döntően multinacionális cégek leányvállalatairól van szó. Ez pedig nem sajátosan magyar vagy poszt-szocilaista megoldás. A magyar és a külföldi vállalkozások mint tulajdonosok között alapvető különbség van a vállalatirányítás szinte minden területén, ezért a két csoportot nem célszerű a ?hálózat? fogalmi keretében egységes kategóriaként kezelni.

Közgazdasági Szemle 2000. július-augusztus 549-564. oldal Tovább»​​​​​​​

Spontán privatizáció Magyarországon

A ?spontán privatizáció?-nak nevezett jelenségkör a magyar privatizáció történetének egyik legszenvedélyesebben vitatott eleme. A közgazdászok és politikusok némelyike az állami vállalatok társaságok halmazára bomlását tekinti a folyamat lényegének, mások a cégek vagy vállalatrészek eladást menedzseri döntés alapján. A nyilvános disputák legtöbb résztvevője szitokszóként használja a spontán privatizációt a hatalom- és vagyonátmentés, az állami vagyon elkótyavetyélésének szinonimájaként. Ennek megfelelően gyökeresen más az értékelés is: az egyik póluson a spontán privatizáció a vállalatok alkalmazkodóképességnek a jele, a másikon a jogtalan előnyszerzés, sőt a rablás megfelelője.
A Közép-Kelet Európában sok szempontból egyedülálló átalakulási forma alapfeltételeit a korábbi magyar reformok teremtették meg. Maga a lépéssorozat a tervgazdaság felbomlásának egyik fontos metszeteként jól mutatja a gazdasági és politikai változások folytonosságát és szakadási pontjait. Vajon lehetett volna ez az út a privatizáció alternatív, máshol nem követett módszere? Hogyan értékelhetjük utólag, egy évtized távlatából az átalakulásnak ezt a módszerét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a korabeli vitákkal és vállalati esetekkel is gazdagon illusztrált könyv.

ÁPV Rt., ?Számadás a talentumról? sorozat 1998 Tovább»​​​​​​​

Szabó Brigitta: Inkább adunk, mint kapunk (interjú: Antalóczy Katalin)

Tőkeexport - A multinacionális cégek integrálják a világgazdaságba a kelet-közép-európai régiót

Alapvetően nem rossz gondolat, ha szorosabbá válna a kelet-közép-európai régió országai között a gazdasági együttműködés. Ha bátrabban fektetnének be egymásnál, abból mindenki profitálhatna, s akár egy harmadik partnerrel szemben is jobb pozíciókat tudnának elérni.

NOL, 2011. augusztus 29. Tovább»​​​​​​​

Oldalak

Feliratkozás RSS - Cikk csatornájára