Lengyel László: Időkapu

A Nyugat első igazi közössége a járványban jött létre, és nemcsak a vakcinaversenyt nyerte meg, hanem bármi fog történni most már, lényegében megnyerte az ukrajnai háborút.

A világ a gazdasági korszakból az idő kapuján át az erő-, a geopolitika korába lépett. Ha azt kérditek, mi az első, legfontosabb változás a világban, akkor az a válaszom, hogy a történelem egy hatalmas lépéssel kilépett a viszonylag békés gazdasági korszakból, amely nagyjából a hidegháborús korszak végétől, 1989–91-től tartott 2020-ig. Olyan sokkok érték, amelyek a gazdaságtól elfordították a geopolitika, az erő, az erőszak korába. Bármilyen furcsa, ezt a fordulatot először a világjárvány okozta. A világjárvány ugyanis, amellett, hogy megrázóan érintette a világot egészségügyi szempontból, három olyan döntésre kényszerítette a világ hatalmait, amelyekre nem voltak felkészülve és amelyek mindenképpen erő- illetve geopolitikaiak. 

Az első erőpolitikai döntés, amelyről nem tudjuk, hogy milyen alapon és milyen sorrendben döntöttek a nagyhatalmak – bár lehet ezt persze mérni, de mégsem igazán tudjuk –, hogy Kína, Amerika és Európa a karantén, a bezárás mellett döntöttek; tehát a hagyományos középkori alapon, karantén-megoldással próbálták ezt a válságot megoldani. Előtérbe helyezték az életet a gazdasággal szemben. Ez teljes újdonság! És leginkább Kínában volt teljes újdonság. Azt gondolom, hogy ott történt az igazi döntés. Abban az országban, ahol minden korábbi esetben az élet ellen döntöttek: emberek pusztultak bele a járványokba vagy egyszerűen éhen haltak. Többször jártam Kínában, ahol el is mondták, hogy korábban rendszeresen 20-30 millióan haltak éhen vagy hunytak el járványokban. De erről csak úgy mellékesen beszéltek. Egy-egy járvány, akár a madárinfluenza, csak végigsöpört a hatalmas országon, miközben emberek haltak meg. És akkor mi van? – kérdezte a kommunista párt központi bizottsága. Semmi! Most először eldöntötték, hogy: karantént vezetnek be, leállítják a gazdaságot. Úgy gondolom, ennek egyértelmű és világos oka, hogy Kínában megjelent egy 550-600 milliós középosztály, amelynek a képviselői valahogy meglepő módon nem akartak lemondani az életükről. Egy teljesen más erőviszony alakult ki egyrészről vezetés, másrészről nem a választók, de mégiscsak az erővel és alkuképességgel rendelkező kínai polgárok között. Majd egymás után álltak le a világ országai, a létet a jólét elé helyezve.

A második döntés, amit meg kellett hozni – és ez egy hihetetlen döntés volt –, hogy a világ vezetői elhatározták, a vírus nem csak hogy van, hanem ez ellen vakcinát lehet találni, méghozzá nagyon rövid időn belül. Ráadásul ezt a vakcinát használni kell! Ez egy hihetetlen, tudományosan is fantasztikus teljesítmény, amit végrehajtottak, de ez biztonságpolitikailag – ma már látjuk – óriási versenyt jelent. Akinek van vakcinája, az túlél, akinek nincs, az meghal. Hszi Csin-ping nem azért döntött a zéró-Covid mellett, mert ő egy jó szándékú, derék vagy rossz szándékú, gaz zsarnok.

Kína elvesztette a vakcinaversenyt és pontosan tudta, hogy az öregeknek az a vakcina, amit egyébként Orbán Viktor elsőként beoltatott a magyaroknak, sajnos kicsit hatástalan. 

Nem merte megkockáztatni, hogy ráengedje a népére a vírust, hogy ott több tízmillió ember meghaljon. A zéró-Covid melletti döntés, könyörtelen erőpolitikai döntés. Kijelenthető, ez volt az első igazi nagy geopolitikai csapás Kínára. A kínai emelkedés drámája: az ország megbukott a vakcinaversenyben. Ezt különben a kínai vezetés pontosan tudja, amikor ránéznek Hszi Csin-pingre: a nagy vezető nem tudta megoldani a járványválságot. Többé-kevésbé, de ebbe bukott bele a vírus- és vakcinatagadó Donald Trump is az USA-ban, nevezetesen, nem vette komolyan a vírust és Joe Bident gúnyolta, hogy miért ül a pincében.